2001-06-01 - Somogybabod 15. Nemzetközi Off-Road fesztivál
Cégünk vásárolt 2000-ben három Toyota Hiluxot... Szóval most nyáron megkerestem egy régi ismerősömet (Gáspár Tibit), akinek egy Suzuki Samurai-a van, hogy mi a helyzet az off road terén. Mire azt mondta, hogy mennek "babodra". Mivel fogalmam sem volt, hogy mi is az amit ott lehet művelni érdeklődve faggattam. Mivel már "nagy" terepjárósnak hittem magam, ezért én is ellátogattam a fesztiválra. Tibiék megkértek, hogy vigyem el nekik a traktormintás kerekeiket, mert a Suzuba nem fér be. Szívesen segítettem. Aztán mikor megérkeztünk, regisztrálták magukat, és addig nyaggattak, míg aszem Tibi tesója Attila beregisztráltatott engem is.

Mivel már későn döntöttük el, hogy én is indulok az éjszakai trophy-n ezért már csak a profi kategóriába jutott hely. Persze azt mondanom se kell, hogy a Mud-Terrain gumikon és a vonószemeken kívül semmi se volt a kocsin ami a terepjárásra kellett volna. Navigátorom sem volt mert én egyedül mentem. Azért Tibiék nem aggódtak e felől sem, mert pikk-pakk kerítettek nekem egy nagyon helyes, és ügyes navigátort. Nem emlékszem a lány nevére, csak annyit tudok róla, hogy a barátja is versenyben volt. Na mindegy. Nekivágtunk, mert beesteledett és eljött a rajtunk. Méterszámláló híján a napi számlálót nulláztam bőszen és próbáltam megsaccolni, hogy a 170 méter az 0.1 és 0.2 közt hol is lehet. ;))) Mivel sokan mentek már el előttünk, ezért a nyomok árulkodóak voltak. Persze volt olyan hely is ahol annyi nyom volt minden irányba, mint a fene. A kocsi, jól bírta. Nem volt műszaki gondunk. Odaérve az első speciálhoz, már jókora sor várt minket.

A kocsit magunk mögött hagyva előre gyalogoltunk megnézni, hogy "mi a pálya?". Egy patakátkelés volt.

A piros autón jól látszik a víz mélysége és az, hogy az alja nem egyenes, hanem tele van mély nyomokkal. Persze aggódásra semmi ok! A túloldalon egy Ural minden elakadónak szívesen áll a rendelkezésre. Hehe. Persze kérdezték többen is tőlem, hogy ilyen autóval minek indulok a PROFI kategóriában?! Sorra néztem végig, ahogy a jobbnál jobb autók, nagy kerekekkel hogyan akadnak el az átkelés közben. Hát gondoltam, ennek a fele sem tréfa! Kérdeztem is: -Gyerekek! Ezt hol lehet megkerülni??? Persze a válasz az volt, hogy a PROFIK-nak nincs kerülő.... :)) De jó! Aztán én is sorra kerültem és fél kettő félgázzal belementem. Éreztem, hogy egy kicsit felült az alja valahol, úgyhogy tolattam egyet. Majd előre lassan. Majd megint megállt. Úgyhogy megint tolattam. Próbáltam "kitapintani" a mederben lévő nyomokat, majd egyszer csak erőre kapott a masina és mint aki jól végezte dolgát kisétáltam egyenesen át azon a patakon, ahol több versenytársam is elakadt. Huuuu, de szerencsés voltam! ;)) Persze senki sem gondolta volna, hogy ez így fog történni, főleg én nem.

A többi speciálhoz odaérve láttuk, hogy azokat már tényleg nem nekünk szalagozták körbe. Nagy sorban állások voltak, nem mindenhol lehetett kerülni, így hát mi is néztük az épp versenyben lévőt. Továbbhaladva egy bakháton felült a kocsim. Gondoltuk majd az előttem lévő Suzu segít átjutni, úgyhogy elővettem egy spanifert, azt összekötöttük a két autót. A kiskocsi nagy lendületet vett, majd úgy pattant vissza a kötél végéről mint, ha egy tankot próbálna kirántani. Persze a Hilux meg se moccant. Mivel a spanifert nem seklivel rögzítettük ezért úgy rászorult a bütyök a vonószemre, hogy csak késsel lehetett bontani. :((( Hiába. Gyakorlat o-ne. Aztán megkerült valahogy a kiskocsi, és csörlővel visszahúzott. Kerestünk egy kerülőt és visszatértünk a kijelölt útra.

Sok helyen ment az út annyira benőtt helyeken, hogy a festés megkapta az alapot. Volt már egy-egy karist a fényezésen na de ezek után már majdnem mindegy volt. Nem sajnáltam a kocsit mert szerintem ezt a célt hivatott szolgálni. Amennyiben egy diszkó autóm lenne, akkor azzal biztosan nem járnék ilyen helyeken.

Hát valamikor éjjel tájban beértünk a célba. Pontozólapokat leadtuk és eltettük magunkat nyugovóra, mert szombaton várt ránt a triál... (Persze jó vicc lett volna, ha bekergetnek engem a szoftos kocsimmal a rövid szűk, dimbes-dombos, triálpályákra.)

Mindenesetre nagyon jól szórakoztunk, és kellően elfáradtunk ebben az éjszakai tájékozódási versenyen. Elhatároztam, hogy legközelebb is fogok indulni, de már egy kicsit jobban felkészülve.
NNHoze