Ez nekünk már a harmadik LOCO 4X4-es "Zima" rendezvény amin részt vettünk. Mivel nagyon rendben van ez a társaság, igyekszünk nem lemaradni a versenyeikről.
Nappali tájékozódási verseny volt kb. 40km-es távval, 4-5 speciállal és iszonyatosan nagy sárral. Meglepően sokan jöttek az ország minden részéből. Pécsről mi is
legalább három autóval voltunk jelen.
A regisztráció után - "a kocsma a bót mellett" - sorba álltunk. A rajtnál két percenként indították a megjelenteket. Az éjszakai esőzés megtette hatását, így hát minden
volt csak por nem. Kellően csúszott a faleveles, vizes, sáros talaj ami szerintem sokunk számára nagyon jól esett. Az itiner pontos volt egészen a 7-es pontig ahol is
egy jobbos kanyarban balra letérést mutatott az ábra, de arra nem volt semmi. Aztán kiderült, hogy ott tovább jobbra kell menni nem pedig letérni... Itt összeverődtünk
egy páran és csak miután CB-inket összehangoltuk derült ki, hogy akikkel együtt autózunk nem mások mint a soltvadkerti "vagányok"! :))
Az első speciálhoz odaérve tapasztaltuk, hogy nem egy egyszerű eset. Megnéztünk egy-két autót aztán tovább haladtunk. A spec. mellett egy lerobbant G vesztegelt
akinek a jobb első kereke és (futóműve?) bánta az előbbi pályát.
Tovább haladva, kaptunk egy jobb első defektet. Bakhátról lecsúszott a kocsi eleje és az oldalirányú "pofon" letolta a gumit a felniről. Szerencsére volt nálunk Jack
és így könnyen meg tudtuk emelni az autót.
Majd megint egy speciálhoz értünk ahol akkora sor fogadott minket mint a franc. A motorosok küzdöttek épp. Iván lement fotózni én meg elindultam kerülő utat keresni
mivel a sor mellett nem fértünk volna el. Találtam is valami nyomot ami végül arra az útra vitt le, amin a speciál után folytattuk volna utunk. Le is mentem, Ivánt összeszedtem
azt nyargaltunk volna tovább, ha egy jobbra egy emelkedő nem lett volna az utunkban. Előttünk többen is csak csörlővel illetve egymás húzásával jutottak fel. Mire sorra kerültem
Iván a favédő hevedert már feltette arra a fára, amire később akasztottunk is. A kocsival ráfordultam, majd elindultam volna felfelé, de annyira csúszott hogy ez a lendület
csak az emelkedő feléig volt elegendő. Itt befékeztem és nem is próbálkoztam tovább, mert többen is voltak mögöttünk. Gyors kötöttünk, azt csörlővel szépen feljutottunk.
Egyből magunk mögé kötöttük az utánunk kullogó ;) Samurai-t akit egy lendületes gázadással repítettünk fel (két fantáért cserébe [köszi!]).
Majd sok-sok autózás után megint találtunk egy specet. Már messziről látszott, hogy ide sem kell bemennünk. Itt úgy néz ki, hogy egymás után két spec. is volt
és a második látványosabbnak tűnt az előzőnél. Itt megálltunk, kiszálltunk és egy jót nézelődtünk. Ez egy tisztás volt, amit egy mély árok keresztezett. Az árok
alján még víz is csordogált (kb. fél méter mélyen és nagyon süppedősen). A motorosok kezdtek, nekik kettő kört kellett menniük úgy, hogy mind a kétoldalt elhelyezett
szalagot megkerülik, azt át a patakon. Tehát négy patakátkelés (időre). Az autóknak egyszer kellett csak átkelni a motorosokkal párhuzamosan egy kicsit arrébb egy
kiszalagozott nem túl széles szakaszon. Olyan meredek volt az árok, hogy az autó eleje a patak alján még ment volna lefelé, csak a szemközti partoldal nem engedte
már az elejét. Így hát az első autó egy fél IFA-nyi földet emelt ki csörlője segítségével. Egy pár autót megnéztünk, de nem láttunk senkit sem önerőből csörlő használata
nélkül átjutni. Aztán közben elkezdett sötétedni, ami sajnos a felvételeken is látszik.
Az itiner szerint haladtunk volna tovább a kijelölt útvonalon, ha nem szántották volna be. A süppedős mélyszántásban nyomulva, egy idő után elkezdett melegedni a víz
úgyhogy nekiálltunk fűteni teljes gőzzel és a gázpedált is finomabban nyomtam míg vissza nem állt az üzemi hőmérséklet.
Miután visszakeveregtünk az útra már nem sok pont volt hátra. A célba érés után finom pörkölt várt minket, ami nagyon jól esett. A vacsora után jóllakottan távoztunk.
Siettünk haza, mivel mind a kettőnkre még családos programok vártak.
NNHoze
|