Szokásunkhoz híven ismét csak kirándulás szintjén indultunk Nagyberkiben a péntek éjszakai trophyn normál kategóriában.
A szigorú gépátvétel után neveztünk, majd a táborhelyen a startig lévő idő eltöltését a barátaink társaságában tettük meg, akik sátorállítással és a kerekek csereberélésével
ügyködtek. Közben nem kisszámú kocsi érkezett a versenyre. Az eligazítás után megkezdődött a startszám szerinti sorbaállás, amihez bőven volt hely és mindenki
kényelmesen el tudta foglalni a helyét.
Az első pár itiner pont után gondjaink támadtak a méterszámlálóval ami mindig kevesebbet mutatott a ténylegesen megtett
távhoz képest. Ezt persze kalibrációval próbáltuk utána állítani, de mint az kiderült nem a műszerben volt a gond. Miután átkapcsoltunk a másik szenzorra katonásan
méterre kijött az összes kereszteződés.
Nem kellett sokat menni az első csumpisig. Ez egy mély árok volt aminek az alján egy autó fért csak el. A bajok ott kezdődtek, amikor az árokban 100 méter megtétele után
egy bedőlt fához értünk ami alatt nagyon neccesen fértünk el. Persze a pótkereket le kellett venni, és még így is a csomagtetőtartóm utolsó fél méterét érte a fa, de
szerencsére ennyit engedtek a laprugók.;)
A neheze ez után következett, ahol balról egy nagyon vastag fa dőlt rá az árokra és jobbról pedig a talaj balra dőlt, így a kocsi bal teteje végig elérte volna a fát. Jó
nagy kocsisor jött össze. Mindenki jött ment és vette szemügyre az akadályt. Hamar egy jó kis csapat verődött össze, akik egymásnak önzetlenül segítettek, így gyorsan
meghordtuk a gödröt fákkal, és kézzel próbáltunk a kocsiknak ellent tartani. Így egyesével tudtak átvergődni a kocsitörős ponton. Sajnos kerülési útvonalat nem találtunk,
így nagyon sokáig tartott amíg átkínlódtuk magunkat a kocsi összetörése nélkül.
Az út további szakaszán volt meg több alkalmunk is, hogy a csörlőnket is kipróbáljuk. Történt
ez hosszú, sáros emelkedőkön kétszer is. Majd a cél előtti mindenféle speciláloknál amiket persze nem tudhattunk teljesíteni, mert nem a hosszú tengelytávú kocsik részére
lettek kijelölve haladtuk volna tovább, ha egy mély völgy nem lett volna útba. ;) Beeresztettük a kocsi elejét a patakba, ami nagyon meredek volt, így az eleje bele is orrolt a
túlpartba. Innen már csak csörlővel tudtuk magunkat kimenekíteni. Nagyon komoly húzóerőnek volt ismét kitéve a szerkezet. Akkorát harapott ki a földből a kocsi eleje mint
egy földgyalu. Miután felhúztuk magunkat a kb. 15 méter hosszú siratón, már nem volt sok hátra a célig.
Közben még volt egy speciál ami mellett szintén csak lassítottunk,
és kb. 5-dik ként célba érve fejeztük be a kirándulást. Hogy ne mondhassam el azt, hogy nem volt műszaki gondunk a célba érve a leállított autó nem akart elindulni.
Lemerültek az akksik. Szerencsére volt egy G-s versenyző, akit megkértem húzzon meg, hogy beinduljon a motor. Utólag még egyszer köszi! Valószínűleg
több volt a kivett energia mint a termelt és ezért fordult elő ismét ez a lemerüléses helyzet. A lényeg már csak az volt, hogy beindult a kocsi és kb. fél négyre már otthon is voltunk.
A kb. 20 km-es verseny nagyon változatos terepen vitt minket végig, ahol a technikát és az eddigi gyakorlatot nem igazán szerénykedhettük el. Mindent összevetve: iszonyat
jót szórakoztunk, jót melóztunk és még jobban elfáradtunk.
Köszönjük a lehetőséget az A-CEL SC - nek!
NNHoze
|