2005. 08. 12-13. - péntek-szombat

Az idei nyár a szõlõnek kevésbé az off-road versenyeknek annál inkább kedvezett. Még szinte be se forrtak az elõzõ trophy sebei, máris készülõdtünk a következõre. A kocsi alján lévõ hinaras növényzetet, amit Császártöltésen sikerült összeszedni, most megutaztatjuk és megmutatjuk neki a Bakony szépségét. Péntek délután indultunk Pécsrõl Ivánnal és Ro-bikával hárman. Várpalotára fél hét körül értünk fel, ami az elsõ célállomásunk volt, ahol a helyi szállásadónk és megszállott kíséretünk Karesz már nagyon várt minket. Nem csoda, hisz két vadonat új relé volt nálam amit még a leégetett csörlõjébe be kellett szerelni. Hamar neki is álltunk a munkának, mert az idõ sürgetett. A csörlõ már ki volt bontva és az asztalon figyelt a kóla és a sütik mellett. Ro-bikával és Ivánnal nekiálltunk a csörlõnek, miközben Karesz a jobb elsõ féltengely biztosító zégergyürûjét cserélte ki. A relék szerencsére csereszabatosak voltak, így viszonylag gyorsan kicseréltük a húzó oldalhoz tartozókat. Közben besötétedett és a pizzánk is megérkezett amit két órája rendeltünk. Nem baj annál jobban esett. Evés közben fél kézzel a csörlõ és a kerék is a helyére került. Már csak a lámpákat kellett visszakötni a 4Runner elején, amikre éjszaka nagy szükség volt. Olyan kilenc óra felé lehetett, amikor Várpalotáról sietve elindultunk Pénzesgyõrbe. A faluba érve nagy csend fogadott minket, ami mint késõbb kiderült azért volt, mert vezetett túra formájába az egész csapat elment autókázni. Egy-két telefon és máris tudtuk, hogy hol találkozzunk a már úton lévõkkel. Itinerünk az volt, hogy megy át egy földes út Hárskútra és ott várnak minket. Próbáltam egy kicsit jobb tempót diktálni amit a jobb hátsó kerék bánt. Egy gyors kerékcsere után folytattuk utunkat a többiek felé. Közben pmr-en keresztül megbeszéltük, hogy elindulnak mi meg majd a nyomok alapján látjuk merre mennek. Így is történt és kb. tíz perc autókázás után egy nagy réten egyszer csak egy autó jött szembe amit vagy húsz követett. Gyors köszönés után beálltunk a sor vége felé és csatlakoztunk a többiekhez. Ilyen tájban már féltizenegyet mutatott az óra és még nem volt semmi kunszt, de nem is baj mert jól szórakoztunk a rádiók segítségével. Egyszer csak megállt a sor. Szerencsére semmi baj nem történt csak egy Vitara hasalt meg egy kisebb fellépõnél. Miklos-G került, kötél kötött, Suzuki feljött. Mentünk, mentük, bandukoltunk, közben nagyon szép patakos helyeken jártunk. Két patakátkelés is szépítette utunkat, amit több kevesebb sikerrel mindenki tudott teljesíteni. A csapat nagyon szépen haladt együtt, amit a vezetõ és a záró autó összhangja eredményezett, no meg a sofõrök ügyessége. A közelmúlt nagy esõzésének nyomát akkor este nem igazán tudtuk kivenni, viszont utunkat egyszer csak egy patak keresztezte amin egy fahíd segítette volna az átkelést, ha a megáradt patak nem tolta volna arrébb. Az átkelést többen is bepróbálták, de csörlõzés lett a vége. Miután egy autó átjutott, ahhoz már lehetett kötni és így azért megoldható volt ez a szakasz is. Páran összeállva visszacsörlõzték az elsodort hidat a helyére, így a maradék autó már ezen keresztül tudott áthaladni. Ekkor már fél hármat mutatott az óra és már 22km-t tettünk meg nagyon változatos terepen. A fáradság már-már úrrá lett rajtunk és a másnapi verseny elõtt azért kellett, hogy aludjuk egy pár órát ezért a híd után kimentünk az elsõ kövesútra és visszamentünk Várpalotára.

Egy nagyon zajos és nyugtalan álom után hamar eljött a reggel és az indulás idõpontja. Kilenc óra felé már a rajtnál gyülekezett a díszes társaság. Eszmecserét és a kávézást a kocsma teraszán ejtettük meg, miközben a rajtsorrend is eldõlt a sorsoláskor. A nappali futam itiner alapján két részbõl állt. Minden második induló másik itinert kapott, így torlódással szinte nem találkoztunk. Három speciál várt minket és három pont-pár amik között nem volt itiner megadva így magunknak kellett utat keresni. Nagyon szép idõnk volt és a táj is lenyûgözött bennünket. Az útvonal teljesíthetõ volt és szerencsére egyszer se kerültünk szorult helyzetbe, amit egy kicsit se sajnáltam mert az amúgy is kevés szabadidõnket film forgatással és fotózással töltöttük. A speciálokat szintén nem a brutális triálgépekre tervezték, sõt! Szinte teljesen mindegy volt, hogy a speceknél milyen a gépkocsink technikai felszereltsége, ugyanis az egyiknél egy szimulált defektet kellett elhárítani idõre, azaz kocsit megemel, kereket levesz, pótkereket feltesz. Mindezt idõre. A másik speciál célbalövés volt körtáblára légpuskával. Az elért találatok alapján kaptuk a pontjainkat. Majd a harmadik speciál egy kis tó szigetének a megkerülése volt úszva, gyalogolva vagy a szervezõk által trakigumiból készített tutajon idõre. Nagyon jól szórakoztunk a speceknél, szinte már fájt a hasunk a nevetéstõl, miközben valamelyikünk küzdött a jó helyezés érdekében. Már késõ délután volt, amikor a tavas speciálnál mi teljesítettük a feladatunkat. Egyszer csak pár autó került elõ az erdõbõl köztük Nyuszi az õrült Suzukis. Nyuszka nem sokat tökölt gumicsizmát szerzett és máris kocsijával megmutatta, hogy kell a motorháztetõig erõ vízben autókázni. Sajnos szegény motor több vizet szívott mint levegõt és ezért félúton ott ragadt. Persze a nyulak utálják a vizet és ez alól Nyuszi sem volt kivétel ezért csak nagy rábeszélés után volt hajlandó elhagyni a süllyedõ bárkáját. Közben a parthoz közelebb álltam a Hilux-al és a horogra rátettem egy öt literes marmonkannát amit behajítottunk Nyuszinak. Többen is próbálkoztunk nagyot dobni, de tíz méter mindig hiányzott, azért hogy Nyuszinak ne kelljen sokat a vízben lennie. Végülis besétált a kötél végéig, majd a kocsijára akasztotta. Szépen csörlõvel kihúztam és a parton életre keltettük a fekete szörnyeteget. Mikor már majdnem mindenki elment, mert azt hitték vége a mûsornak következtem én a Hilux-al. Szépen beleeresztettem az orrát és fél kettõben elindultunk. Nagyon nagy ellenállása volt a víznek és a talaj se akart nagyon tapadni, mert bokáig süppedõs iszap borította. A szigetet balról sikeresen megkerülve haladtunk kifelé miközben a víz mélysége változott a kerék tetejéig erõtõl a plató közepéig érõig. A tóból a kocsi elejét ki tudtam tenni, de nagyon csúszott a talaj és az egy méteres szintkülönbséget így leküzdeni nem tudtam. Kareszék elém álltak és rájuk kötöttem a csörlõmet, majd szépen kihúztam magamat. Összeszedelõzködtünk és nagy iramba a visszalévõ pár itinerpontot igyekeztünk teljesíteni. A célba az utolsók között érkeztünk be olyan fél nyolc körül, de épen és egészben amortizáció nélkül. A két nappali futam 50km és 40km távja rendesen megfárasztott minket, na meg persze az elõzõ éjszakai "pihenés" is. A célban nagyon jó hangulat volt és a nagy mesélések közepette az eredmények is ki lettek hirdetve. Nem kicsi meglepetésünkre az ötödik helyen sikerült végeznünk annak ellenére, hogy nem volt elsõdleges célunk a jó helyezés.

Kroko bácsi és segédei ismét egy frankó versenyt hoztak össze. Köszönjük!

NNHoze

2005. 08. 12-13. - Pénzesgyõr - Vakáció túra - Zirc 4x4 Club

2005. 08. 12-13. - péntek-szombat Az idei nyár a szõlõnek kevésbé az off-road versenyeknek annál inkább kedvezett. Még szinte be se forrtak az elõzõ trophy sebei, máris készülõdtünk a következõre. A kocsi alján lévõ hinaras növényzetet, amit Császártöltésen sikerült összeszedni, most megutaztatjuk és megmutatjuk neki a Bakony szépségét. Péntek délután indultunk Pécsrõl Ivánnal és Ro-bikával hárman. Várpalotára fél hét körül értünk fel, ami az elsõ célállomásunk volt, ahol a helyi szállásadónk és megszállott kíséretünk Karesz már nagyon várt minket. Nem csoda, hisz két vadonat új relé volt nálam amit még a leégetett csörlõjébe be kellett szerelni. Hamar neki is álltunk a munkának, mert az idõ sürgetett. A csörlõ már ki volt bontva és az asztalon figyelt a kóla és a sütik mellett. Ro-bikával és Ivánnal nekiálltunk a csörlõnek, miközben Karesz a jobb elsõ féltengely biztosító zégergyürûjét cserélte ki. A relék szerencsére csereszabatosak voltak, így viszonylag gyorsan kicseréltük a húzó oldalhoz tartozókat. Közben besötétedett és a pizzánk is megérkezett amit két órája rendeltünk. Nem baj annál jobban esett. Evés közben fél kézzel a csörlõ és a kerék is a helyére került. Már csak a lámpákat kellett visszakötni a 4Runner elején, amikre éjszaka nagy szükség volt. Olyan kilenc óra felé lehetett, amikor Várpalotáról sietve elindultunk Pénzesgyõrbe. A faluba érve nagy csend fogadott minket, ami mint késõbb kiderült azért volt, mert vezetett túra formájába az egész csapat elment autókázni. Egy-két telefon és máris tudtuk, hogy hol találkozzunk a már úton lévõkkel. Itinerünk az volt, hogy megy át egy földes út Hárskútra és ott várnak minket. Próbáltam egy kicsit jobb tempót diktálni amit a jobb hátsó kerék bánt. Egy gyors kerékcsere után folytattuk utunkat a többiek felé. Közben pmr-en keresztül megbeszéltük, hogy elindulnak mi meg majd a nyomok alapján látjuk merre mennek. Így is történt és kb. tíz perc autókázás után egy nagy réten egyszer csak egy autó jött szembe amit vagy húsz követett. Gyors köszönés után beálltunk a sor vége felé és csatlakoztunk a többiekhez. Ilyen tájban már féltizenegyet mutatott az óra és még nem volt semmi kunszt, de nem is baj mert jól szórakoztunk a rádiók segítségével. Egyszer csak megállt a sor. Szerencsére semmi baj nem történt csak egy Vitara hasalt meg egy kisebb fellépõnél. Miklos-G került, kötél kötött, Suzuki feljött. Mentünk, mentük, bandukoltunk, közben nagyon szép patakos helyeken jártunk. Két patakátkelés is szépítette utunkat, amit több kevesebb sikerrel mindenki tudott teljesíteni. A csapat nagyon szépen haladt együtt, amit a vezetõ és a záró autó összhangja eredményezett, no meg a sofõrök ügyessége. A közelmúlt nagy esõzésének nyomát akkor este nem igazán tudtuk kivenni, viszont utunkat egyszer csak egy patak keresztezte amin egy fahíd segítette volna az átkelést, ha a megáradt patak nem tolta volna arrébb. Az átkelést többen is bepróbálták, de csörlõzés lett a vége. Miután egy autó átjutott, ahhoz már lehetett kötni és így azért megoldható volt ez a szakasz is. Páran összeállva visszacsörlõzték az elsodort hidat a helyére, így a maradék autó már ezen keresztül tudott áthaladni. Ekkor már fél hármat mutatott az óra és már 22km-t tettünk meg nagyon változatos terepen. A fáradság már-már úrrá lett rajtunk és a másnapi verseny elõtt azért kellett, hogy aludjuk egy pár órát ezért a híd után kimentünk az elsõ kövesútra és visszamentünk Várpalotára. Egy nagyon zajos és nyugtalan álom után hamar eljött a reggel és az indulás idõpontja. Kilenc óra felé már a rajtnál gyülekezett a díszes társaság. Eszmecserét és a kávézást a kocsma teraszán ejtettük meg, miközben a rajtsorrend is eldõlt a sorsoláskor. A nappali futam itiner alapján két részbõl állt. Minden második induló másik itinert kapott, így torlódással szinte nem találkoztunk. Három speciál várt minket és három pont-pár amik között nem volt itiner megadva így magunknak kellett utat keresni. Nagyon szép idõnk volt és a táj is lenyûgözött bennünket. Az útvonal teljesíthetõ volt és szerencsére egyszer se kerültünk szorult helyzetbe, amit egy kicsit se sajnáltam mert az amúgy is kevés szabadidõnket film forgatással és fotózással töltöttük. A speciálokat szintén nem a brutális triálgépekre tervezték, sõt! Szinte teljesen mindegy volt, hogy a speceknél milyen a gépkocsink technikai felszereltsége, ugyanis az egyiknél egy szimulált defektet kellett elhárítani idõre, azaz kocsit megemel, kereket levesz, pótkereket feltesz. Mindezt idõre. A másik speciál célbalövés volt körtáblára légpuskával. Az elért találatok alapján kaptuk a pontjainkat. Majd a harmadik speciál egy kis tó szigetének a megkerülése volt úszva, gyalogolva vagy a szervezõk által trakigumiból készített tutajon idõre. Nagyon jól szórakoztunk a speceknél, szinte már fájt a hasunk a nevetéstõl, miközben valamelyikünk küzdött a jó helyezés érdekében. Már késõ délután volt, amikor a tavas speciálnál mi teljesítettük a feladatunkat. Egyszer csak pár autó került elõ az erdõbõl köztük Nyuszi az õrült Suzukis. Nyuszka nem sokat tökölt gumicsizmát szerzett és máris kocsijával megmutatta, hogy kell a motorháztetõig erõ vízben autókázni. Sajnos szegény motor több vizet szívott mint levegõt és ezért félúton ott ragadt. Persze a nyulak utálják a vizet és ez alól Nyuszi sem volt kivétel ezért csak nagy rábeszélés után volt hajlandó elhagyni a süllyedõ bárkáját. Közben a parthoz közelebb álltam a Hilux-al és a horogra rátettem egy öt literes marmonkannát amit behajítottunk Nyuszinak. Többen is próbálkoztunk nagyot dobni, de tíz méter mindig hiányzott, azért hogy Nyuszinak ne kelljen sokat a vízben lennie. Végülis besétált a kötél végéig, majd a kocsijára akasztotta. Szépen csörlõvel kihúztam és a parton életre keltettük a fekete szörnyeteget. Mikor már majdnem mindenki elment, mert azt hitték vége a mûsornak következtem én a Hilux-al. Szépen beleeresztettem az orrát és fél kettõben elindultunk. Nagyon nagy ellenállása volt a víznek és a talaj se akart nagyon tapadni, mert bokáig süppedõs iszap borította. A szigetet balról sikeresen megkerülve haladtunk kifelé miközben a víz mélysége változott a kerék tetejéig erõtõl a plató közepéig érõig. A tóból a kocsi elejét ki tudtam tenni, de nagyon csúszott a talaj és az egy méteres szintkülönbséget így leküzdeni nem tudtam. Kareszék elém álltak és rájuk kötöttem a csörlõmet, majd szépen kihúztam magamat. Összeszedelõzködtünk és nagy iramba a visszalévõ pár itinerpontot igyekeztünk teljesíteni. A célba az utolsók között érkeztünk be olyan fél nyolc körül, de épen és egészben amortizáció nélkül. A két nappali futam 50km és 40km távja rendesen megfárasztott minket, na meg persze az elõzõ éjszakai "pihenés" is. A célban nagyon jó hangulat volt és a nagy mesélések közepette az eredmények is ki lettek hirdetve. Nem kicsi meglepetésünkre az ötödik helyen sikerült végeznünk annak ellenére, hogy nem volt elsõdleges célunk a jó helyezés. Kroko bácsi és segédei ismét egy frankó versenyt hoztak össze. Köszönjük! NNHoze