2006. 04. 21-22 - péntek-szombat

A Bács Trophy sorozat 2006. év első futamának Orgovány adott otthont. A Kecskeméttől 24km-re, dél-nyugat irányba fekvő kis falucska vásártere most erre a hétvégére megtelt off-road gépekkel és lelkes érdeklődő közönséggel. Minden verseny előtt otthon órákon át szoktam bújni a térképeket amikor is ismerkedem a helyi környezettel, domborzattal, utakkal, településekkel. Ez nem is történt most se másképp, de amikor a szintvonalakat kerestem a legnagyobb meglepetésemre nem találtam azokat. Ezek szerint a földrajz órán hallottak, miszerint az Alföld sík vidék beigazolódni látszott. Mivel jártunk már azon a környéken, tudom hogy attól, hogy nincs hegy még fogságba eshetünk. Ugyanis a homok nagyon alattomos tud lenni, ezért minden esetre tettem be plusz kötelet és ekét azokra a nehéz napokra. Péntek délután indultunk, az időjárásra nem panaszkodhattunk, bár inkább nyaralós napsütés volt, mint áztató eső. Újdonsült navigátorom Anti, akiről annyit kell tudni, hogy van Neki egy rocsroverja még sose volt autós tájékozódási versenyen. Szegénykém nagyon izgult, mert bár országos tájfutóversenyt nyert már meg, de ilyesmiről csak hallomása volt. Hozzánk csapódott egy Hilux-os csapat is, akik szintén Pécsről jöttek. Róluk annyit, hogy ők is első bálozók és a Hilux se kapta még meg a magáét. Megérkezés után a tűzrakásé lett a főszerep. Az első probléma azonnal megoldásra várt, miszerint nincs tűzifánk. Az erdő közel volt, de száraz fát nem nagyon találtunk, mert itt valószínű egy pár napja esett. Azért a földről egy pár gallyat összeszedtünk és robogtunk is vissza a táborhelyre. A tűzrakást nem spiláztuk túl, de azért valahogy csak meggyulladt. Előkerült a tárcsám és az otthon előre bepácolt húsokat pirosra és puhára sütöttük. Közben a rajt elkezdődött és sorra indultak a versenyzők. Az indulási sorrendet sorsolták és szerencsére az elejére kerültünk, de mivel a rajtidőt egy órával előrébb hozták, a kajánk meg még ott rotyogott ezért a rajt után egy hirtelen balkanyarral a tűz mellé kanyarodtam és sütöttem tovább a tápanyagot. Közbe néztük az elviharzó versenyzőtársakat kik sorra rajtolnak, de csak minden második tűnik el az éjszakába, ugyanis sokan visszatértek a táborba megenni meginni a félbehagyott vacsorát. Miután betegre zabáltuk magunkat kénytelenek voltunk erőt venni magunkon és most már tényleg elindulni. Az első pár itinerpont még egy kicsit zavaros volt Antinak, mert nem igazán látta át, hogy mi után mi jön, de segítettem és a hatodik pont után nevetve kérdezte, hogy ez csak ennyi? Mondtam, hogy egyszerű, de ne hidd, hogy ez mindig így van! -válaszoltam. Nem is kellett sokat menni, hogy intelmem beigazolódjon. Még a tizedik pontnál se jártunk, mikor elvesztettük a fonalat, és egy csapat bolyongó autó közé csöppentünk. A nyomok egyértelműen vezettek idáig, de innen semerre se jön ki a következő távolság. Elkezdtem gyorsan GPS-en visszamérni a távokat, amik rendre stimmeltek. Aztán autóval is visszamentünk és megdöbbenve láttuk, hogy a rendezőség épp lezárja az általunk járt utat. Ugyanis valaki letért a helyes irányról és többen meg követték. Ezzel olyan kereszteződést rajzoltak, ami az itineren nem szerepelt, viszont egyértelműbb volt, mint a helyes út. Na az éjszaka első izgalma megvolt, de hol van még a vége morgom magamban?! A következő pár kilométer akciómentes volt. Egyszer csak jobbra le kellett térni az útról, ahol egy pár autó sorakozott. A feladat egy öt méter magas sirató leküzdése volt, aminek a tetején egy karóra erősített bélyegző várt. A pecsétet a szélvédő belsejére felragasztott pontozólapra kellett nyomni, hogy nyugtázva legyen a teljesítés. A négy-öt autó olyan negyed óra alatt sikeresen felküzdötte magát, majd mi is a Hilux-okkal csont nélkül. Haladtunk tovább és az egyik kp nagyon rafináltan az út melletti árokba jobboldalra helyezték ki a szervezők. Épp hogy észrevettük, viszont az árokban víz volt, így a pecsételés kissé körülményesre sikeredett. Miután derékig vizes lettem a további komfortérzetemet nem is taglalnám. Az éjszaka további akciókat nem tartogatott számunkra, ugyanis a speciálba, ami egy lápos, nádas területen volt kijelölve nem akaróztam bemenni. Gyalog odamentünk a spechez és megnéztünk egy pár autót. Jókora sor várakozott, ugyanis lassan ment a mentés, ugyanis többen beragadtak. Tovább haladtunk a cél felé és szorgosan gyűjtöttük a kp-kat, mert az ugyebár azért van, hogy gyűjtsük. Olyan másfél órát kolbászoltunk a visszalévő 30km-en. A térképre pillantottam párszor menet közbe és láttam ám, hogy a szervezők igyekeznek többször is a vizenyős területeken át vezetni bennünket. Sajnos ezek a területek sorra szárazak voltak, így nem igényelt komolyabb erőfeszítés az átkelés. Kereken hajnali egy órára értünk célba mögöttünk hagyva 50km homokos zikk-cakkot. A fáradság még nem lett úrrá rajtunk ezért a tábortüzet életre keltettük. Egy kellemes sörözéssel és az éjszakai trophy megbeszélésével zártuk ezt a kellemes napot. Elégedett volt mindenki, hisz kezdésnek pont jó volt és az autókat se erőltettük agyon.
Szombat reggel az ébredés után megtámadtuk a boltot és egy doboz tojással, kenyérrel, felvágottal, olajjal, sóval és némi innivalóval tértünk vissza. A tüzet ismét életre keltettük és Anti a legnagyobb meglepetésemre olyan finom hemendekszet sütött a zsíros, olajos tárcsában, hogy csak na. Megkezdődött a sorbaállás a rajtnál, ahol kétpercenként indították a versenyzőket. Sajnos valami hiba csúszhatott a rendezésbe, mert az éjszaka szinte az elsők közt értünk célba, a nappali futamon pedig szinte utolsóként indultunk. Na nem vettük nagyon zokon, majd a rajtolást 9.50-kor sikeresen megejtettük. Az első speciál egy katlanjárás volt. A normál specet nem sokan teljesítették hibátlanul ugyanis az első meredek emelkedő után ismét egy meredek sirató volt a feladat, aminek a tetején jobbra fordulva vissza kellett csorogni a bejárat mellé. Nem volt kedvem specelni, ezért nem túráztattam magamat és a Hiluxot, viszont Daniékat a másik Hiluxosokat biztattam a teljesítésre. Kihagyták. Tovább haladva a következő speciál egy patak átkelés volt. Meredek V-árok volt, aminek az alján víz folyt. Szintén nem a mi részünkre készítették a szervezők, ugyanis a hosszú pick-upok csak erőltetve tudták volna megoldani. Nem erőltettük. Jó pár autót megnéztünk majd tovább haladtunk. A nap harmadik speciálja egy buckajárás volt, ami nem nézett ki túlságosan nehéznek ezért bevállaltam és sikeresen teljesítettem. Innen már nem volt sok vissza a célig, ahol Dani visszakapta az elhagyott rendszámtábláját. Rendes volt valamelyik versenyző, aki megtalálta a táblát és behozta a célba. Sátorbontást követően lassan elköszöntünk az ismerősöktől és a hazaindultunk.

Jól szórakoztuk az biztos, bár én egy kicsit több akcióra vágytam.

NNHoze

2006. 04. 21-22. - 2006. Bács Trophy I. futam - Orgovány

2006. 04. 21-22 - péntek-szombat A Bács Trophy sorozat 2006. év első futamának Orgovány adott otthont. A Kecskeméttől 24km-re, dél-nyugat irányba fekvő kis falucska vásártere most erre a hétvégére megtelt off-road gépekkel és lelkes érdeklődő közönséggel. Minden verseny előtt otthon órákon át szoktam bújni a térképeket amikor is ismerkedem a helyi környezettel, domborzattal, utakkal, településekkel. Ez nem is történt most se másképp, de amikor a szintvonalakat kerestem a legnagyobb meglepetésemre nem találtam azokat. Ezek szerint a földrajz órán hallottak, miszerint az Alföld sík vidék beigazolódni látszott. Mivel jártunk már azon a környéken, tudom hogy attól, hogy nincs hegy még fogságba eshetünk. Ugyanis a homok nagyon alattomos tud lenni, ezért minden esetre tettem be plusz kötelet és ekét azokra a nehéz napokra. Péntek délután indultunk, az időjárásra nem panaszkodhattunk, bár inkább nyaralós napsütés volt, mint áztató eső. Újdonsült navigátorom Anti, akiről annyit kell tudni, hogy van Neki egy rocsroverja még sose volt autós tájékozódási versenyen. Szegénykém nagyon izgult, mert bár országos tájfutóversenyt nyert már meg, de ilyesmiről csak hallomása volt. Hozzánk csapódott egy Hilux-os csapat is, akik szintén Pécsről jöttek. Róluk annyit, hogy ők is első bálozók és a Hilux se kapta még meg a magáét. Megérkezés után a tűzrakásé lett a főszerep. Az első probléma azonnal megoldásra várt, miszerint nincs tűzifánk. Az erdő közel volt, de száraz fát nem nagyon találtunk, mert itt valószínű egy pár napja esett. Azért a földről egy pár gallyat összeszedtünk és robogtunk is vissza a táborhelyre. A tűzrakást nem spiláztuk túl, de azért valahogy csak meggyulladt. Előkerült a tárcsám és az otthon előre bepácolt húsokat pirosra és puhára sütöttük. Közben a rajt elkezdődött és sorra indultak a versenyzők. Az indulási sorrendet sorsolták és szerencsére az elejére kerültünk, de mivel a rajtidőt egy órával előrébb hozták, a kajánk meg még ott rotyogott ezért a rajt után egy hirtelen balkanyarral a tűz mellé kanyarodtam és sütöttem tovább a tápanyagot. Közbe néztük az elviharzó versenyzőtársakat kik sorra rajtolnak, de csak minden második tűnik el az éjszakába, ugyanis sokan visszatértek a táborba megenni meginni a félbehagyott vacsorát. Miután betegre zabáltuk magunkat kénytelenek voltunk erőt venni magunkon és most már tényleg elindulni. Az első pár itinerpont még egy kicsit zavaros volt Antinak, mert nem igazán látta át, hogy mi után mi jön, de segítettem és a hatodik pont után nevetve kérdezte, hogy ez csak ennyi? Mondtam, hogy egyszerű, de ne hidd, hogy ez mindig így van! -válaszoltam. Nem is kellett sokat menni, hogy intelmem beigazolódjon. Még a tizedik pontnál se jártunk, mikor elvesztettük a fonalat, és egy csapat bolyongó autó közé csöppentünk. A nyomok egyértelműen vezettek idáig, de innen semerre se jön ki a következő távolság. Elkezdtem gyorsan GPS-en visszamérni a távokat, amik rendre stimmeltek. Aztán autóval is visszamentünk és megdöbbenve láttuk, hogy a rendezőség épp lezárja az általunk járt utat. Ugyanis valaki letért a helyes irányról és többen meg követték. Ezzel olyan kereszteződést rajzoltak, ami az itineren nem szerepelt, viszont egyértelműbb volt, mint a helyes út. Na az éjszaka első izgalma megvolt, de hol van még a vége morgom magamban?! A következő pár kilométer akciómentes volt. Egyszer csak jobbra le kellett térni az útról, ahol egy pár autó sorakozott. A feladat egy öt méter magas sirató leküzdése volt, aminek a tetején egy karóra erősített bélyegző várt. A pecsétet a szélvédő belsejére felragasztott pontozólapra kellett nyomni, hogy nyugtázva legyen a teljesítés. A négy-öt autó olyan negyed óra alatt sikeresen felküzdötte magát, majd mi is a Hilux-okkal csont nélkül. Haladtunk tovább és az egyik kp nagyon rafináltan az út melletti árokba jobboldalra helyezték ki a szervezők. Épp hogy észrevettük, viszont az árokban víz volt, így a pecsételés kissé körülményesre sikeredett. Miután derékig vizes lettem a további komfortérzetemet nem is taglalnám. Az éjszaka további akciókat nem tartogatott számunkra, ugyanis a speciálba, ami egy lápos, nádas területen volt kijelölve nem akaróztam bemenni. Gyalog odamentünk a spechez és megnéztünk egy pár autót. Jókora sor várakozott, ugyanis lassan ment a mentés, ugyanis többen beragadtak. Tovább haladtunk a cél felé és szorgosan gyűjtöttük a kp-kat, mert az ugyebár azért van, hogy gyűjtsük. Olyan másfél órát kolbászoltunk a visszalévő 30km-en. A térképre pillantottam párszor menet közbe és láttam ám, hogy a szervezők igyekeznek többször is a vizenyős területeken át vezetni bennünket. Sajnos ezek a területek sorra szárazak voltak, így nem igényelt komolyabb erőfeszítés az átkelés. Kereken hajnali egy órára értünk célba mögöttünk hagyva 50km homokos zikk-cakkot. A fáradság még nem lett úrrá rajtunk ezért a tábortüzet életre keltettük. Egy kellemes sörözéssel és az éjszakai trophy megbeszélésével zártuk ezt a kellemes napot. Elégedett volt mindenki, hisz kezdésnek pont jó volt és az autókat se erőltettük agyon. Szombat reggel az ébredés után megtámadtuk a boltot és egy doboz tojással, kenyérrel, felvágottal, olajjal, sóval és némi innivalóval tértünk vissza. A tüzet ismét életre keltettük és Anti a legnagyobb meglepetésemre olyan finom hemendekszet sütött a zsíros, olajos tárcsában, hogy csak na. Megkezdődött a sorbaállás a rajtnál, ahol kétpercenként indították a versenyzőket. Sajnos valami hiba csúszhatott a rendezésbe, mert az éjszaka szinte az elsők közt értünk célba, a nappali futamon pedig szinte utolsóként indultunk. Na nem vettük nagyon zokon, majd a rajtolást 9.50-kor sikeresen megejtettük. Az első speciál egy katlanjárás volt. A normál specet nem sokan teljesítették hibátlanul ugyanis az első meredek emelkedő után ismét egy meredek sirató volt a feladat, aminek a tetején jobbra fordulva vissza kellett csorogni a bejárat mellé. Nem volt kedvem specelni, ezért nem túráztattam magamat és a Hiluxot, viszont Daniékat a másik Hiluxosokat biztattam a teljesítésre. Kihagyták. Tovább haladva a következő speciál egy patak átkelés volt. Meredek V-árok volt, aminek az alján víz folyt. Szintén nem a mi részünkre készítették a szervezők, ugyanis a hosszú pick-upok csak erőltetve tudták volna megoldani. Nem erőltettük. Jó pár autót megnéztünk majd tovább haladtunk. A nap harmadik speciálja egy buckajárás volt, ami nem nézett ki túlságosan nehéznek ezért bevállaltam és sikeresen teljesítettem. Innen már nem volt sok vissza a célig, ahol Dani visszakapta az elhagyott rendszámtábláját. Rendes volt valamelyik versenyző, aki megtalálta a táblát és behozta a célba. Sátorbontást követően lassan elköszöntünk az ismerősöktől és a hazaindultunk. Jól szórakoztuk az biztos, bár én egy kicsit több akcióra vágytam. NNHoze