Gondolatok a GPS pontvadászatról

Már-már olybá tűnik, hogy a GPS versenyeket elfelejthetjük, mert rajtunk kívül már egy éve, hogy nem rendez senki ilyen típusú versenyt. Pedig egyre inkább terjed az a féle igény a terepjárósok körében, hogy kötetlenül, de mégis szigorú szabályok közepette versenyezzenek vagy kiránduljanak -kinek mi fekszik jobban- a szabadban. Tudom, van akinek itt ez az ellentmondás nem teljesen tiszta, mert hogy lehet az, hogy egy versenyen valaki kirándul és hogy mit jelent az, hogy kötetlenül autózunk miközben több oldalnyi szigorú szabály tart minket kordában? Megpróbálom vázolni. Nos, kezdem a verseny vagy túra kibontásával.

Verseny vagy túra?

Ugye abban egyet értünk, hogy különböző vérmérsékletűek vagyunk, és mindannyiunknak más és más jelenti a kihívást vagy a kalandot. Nem beszélve arról, hogy az ingerküszöbök is jelentősen eltérhetnek az off-roadosok körében is. Ezért a rajthoz állók táborát ketté lehet választani, ami semmi fajta degradálást nem jelenthet a túrázók irányába. Sőt, épp ellenkezőleg! A rendezőség és a profi versenyzők is teljes mértékben elismerik a túrázók elszántságát, és mivel a szabályok nem tesznek különbséget túrázó és versenyző közt, így egy megfontolt túrázó is érhet el komoly eredményeket, annak ellenére, hogy ő nem a babérokra hajt.

A túrázó célja

A versenyzők

Kötetlen autózás szigorú szabályokkal! Hogy is van ez?

    A terepjárós versenyeknek több fajtája létezik, csak hogy a legismertebbeket említsem csak meg: rally, trophy, triál, szuperkupa, gps pontvadászat. Egy laikusnak mit sem mondanak ezek a megnevezések, így könnyen tévesen ítélhet meg egy autót, ami a szokványosnál egy kicsit magasabb építésű, hogy milyen sportágba is tartozik. Jelen cikkem nem tér ki a többi ágazat ismertetésére, csupán a GPS pontvadászattal foglalkozik. Minden rendezvénynek vannak előre dekralált szabályai, amit nagymértékben meghatározza az autók felépítését is. Ugyan azon versenyek szabályzatai néhány dologban eltérhetnek egymástól, így az általam leírtak egy közelítő viszonyítási alapot képeznek csupán, és nem tartalmaznak minden részletet.

A GPS pontvadászat:

    A GPS pontvadászat már a nevében hordozza a verseny lényegét, miszerint egy adott időn belül kell a kihelyezett pontok közül a lehető legtöbbet begyűjteni. A pontoknak nincs kötelező összeszedési sorrendje, így már talán érthetővé is vált, hogy mit jelent a kötetlen autózás. A pontok megtalálásához nem jár itiner, vagy javasolt útvonal, azokat mindenki úgy közelíti meg, ahogy tudja. És akkor máris a szabályok legfontosabb eleménél tartunk, miszerint csak és kizárólag utakat szabad az autóval használni. Természetesen az út fogalma kissé képlékeny fogalomként hathat, de a kultúrnövényen, az egyértelműen kitáblázott magánterületen, az erdőben a fák között légvonalban való közlekedés tilos, ami azonnali kizárást jelent a résztvevőnek. A pontokat a verseny szervezői is egyértelmű úton közelítették meg és tették ki. Nem véletlen, hogy elsőre nem találjuk a ponthoz vezető utat. Ez természetes, hisz a verseny egyik lényege a navigációs képesség.

A pontok kategóriába sorolása:

    A pontok nehézsége több kategóriába sorolható, így a pont megtalálása esetleg off-road teljesítményhez is köthető, aminek nagyobb értéke van a normálhoz képest.

A K1 könnyen megközelíthető pont;

A K2 nehezen megtalálható, vagy nehezebben megközelíthető pontot jelent;

A K3 jelölésű pedig igazi Off-Road teljesítményt jelentő helyszín. Ezek a teljesítmény pontok megoldásai is sza- badon választhatóak, miszerint ha csak a menetlevélbe történik a nyugtázás, nem jár érte a plusz pont, de ha a gépjárművünket is közvetlen a ponthoz juttatjuk, és az ott található rögzített pecsét lenyomatát elhelyezzük a rajtnál a szélvédőnkre ragasztott ellenőrző lapra, akkor plusz pont jár érte. A teljesítésük viszont sok időbe is telhet és bizonyos helyzetek kockázatosak lehetnek, így mindig mérlegelni kell.

A nyomonkövetés:

A versenyzők autóit loggerekkel szerelik fel a rendezők, így a bázison minden mozgás felügyelve van, látható ki merre haladt, merre halad pillanatnyilag és milyen utakat használ. Minden szabálytalanság azonnal látszik, így még mielőtt jelentős taposási kár keletkezne, a versenyzőt figyelmeztetni tudják a rendezők.

A GPS pontvadászat és a természet:

Egyre népszerűbbek a navigációs berendezések terjedése hazánkban is. Rendelkezésre áll több fajta topográfiai térkép valamint kiváló minőségű ortofotók is, amiket különböző gps készülékeken és laptopokon tudunk használni. A GPS pontvadász versenyek épp ezért egy kicsit deviáns rendezvényeknek tűnhetnek, de vizsgáljuk csak meg jobban.
Mivel a pontok megtalálásának nincs sorrendje, ezért minden résztvevő a saját maga által kigondolt ÚTON közelíti meg a pontokat, így nagyrészt nem beszélhetünk taposási kárról, mert egy vagy kettő autó nem okozhat kárt semmilyen körülmények között sem az erdei utakban, ahol egyébként a hétköznapokon fahordó teherautók és traktorok közlekednek. A pontok mennyisége általában több, mint amennyi beszedhető adott időn belül, ezért vannak olyan pontok, amit autó sem érint. Az érintett pontokon nem tartózkodik egyszerre sok-sok autó, így mondhatni a zajterhelés is elenyésző. Mivel minden résztvevő loggerel és saját gps készülékkel van ellátva a károkozás ténye azonnal megállapítható, valamint a későbbiekben ezek a nyomvonalak kiértékelhetőek. Hibás értékelés az lenne, ha a megtett távolság számítana és a résztvevők nem lennének nyomkövetve, ugyanis ez arra sarkalná őket, hogy légvonalba közlekedjenek mindenen át. A jól szervezett GPS pontvadász verseny alapja egy, a minden részletre kiterjedő szabályzat, ami a természet védelmét is szem előtt tartja, illetve magában foglalja.

A fenti sorok csupán egy kis betekintést adnak azoknak, akik nem hallottak még az off-road eme ágáról, illetve hogy a lentebb írt élménybeszámolóhoz egy kis alapot adjak. Kérem fogadják tőlem sporttársi ajánlással az alábbi sorokat!

Szeged, 2010.05.14-15.

Nagy örömmel, és várakozással teli fogadtuk a hírt, miszerint ismét lesz D.O.R.T. GPS Pontvadászat Szegeden. Bőven volt időnk felkészülni a versenyre, melyet már több mint egy éve vártunk. Csapatom három főből és a Hiluxból állt. Kéki Anti elsődleges navigátor, Völgyesi Attila segéd navigátor és én Sallai József a gépkocsi sofőrje és parancsnoka egyben. A rendezvény helyszínének a Borostyán Birtok adott helyet, mely Szeged-Gályaréten található csodaszép környezetben. Délutáni érkezésünk után egy gyors regisztráció következett, majd némi finomhangolás az autón. Guminyomások beállítása, navigáció előkészítése, szükségtelen dolgok kipakolása, raktérben minden láda lekötözése. Közben egy-egy szóban megbeszéljük stratégiánkat, amit már a verseny előtt tisztáztunk teljes mértékben. Engem nagy izgalommal tölt el, hogy az új navigációnk meddig fog működni, ugyanis egy 230 voltos szünetmentes tápegységet és egy nagyteljesítményű asztali pc-t választottam elsődleges navigációs berendezésnek. A kijelző egy 17 colos tft monitor, ami a műszerfalra van fixen szerelve. A pc és a szünetmentes a hátsó ülésen van rögzítve egy spanifer segítségével, így ha mélyebb vízbe is kerülnénk valami folytán, azok szárazak maradnak. Mindemellett egy Garmin GPS276C, GPS176, GPS18PC és egy Panasonic CF28-as tougtbook adta meg a pozíciónkat. Szép kis csapat jött össze, hogy autózzunk egy nagyon jót.

A rajtot húsz gépkocsi hagyta el este hét óra harminc perckor. A tervezett rajt fél órát csúszott az eligazítás miatt, de az esélyek ezzel nem változtak. Összesen ötvennyolc pontot kaptunk a céllal együtt, mely negyvenhat K1-es, hét darab K2-es, négy darab K3-as pontból állt. A pontok egy kb. 20km-es körzetben voltak szétszórva, melynek középpontja Zákányszék. Voltak pontok a határhoz közel valamint a Tisza árterében és az M5-ös autópálya mellett közvetlen. A rajt után a könnyebb területet vettük célba. Az első pont után a Gyálai-Holt-Tiszán kellett átkelnünk, de az első próbálkozásunk nem jött be, ugyanis a gát, amit a térképünk jelzett, bőven víz alatt volt. Végül is hamar találtunk más alternatívát és némi kezdeti bolyongás után már a második pontnál jártunk. Virtuális pont, kérdése a beton gyámok száma, de mivel pontatlan volt a kihelyezés koordinátája Anti teljesen máshol kereste. Végül is tisztázódott mit is kell keresnünk és már robogtunk is tovább. Azaz robogtunk volna, ha egyszer csak nem arra lettem volna figyelmes, hogy nincs szervo rásegítésünk. Mivel tisztában vagyok az alattam lévő technikával, így azonnal végigfutott a fejembe, hogy ez most nem egy egyszerű probléma. Félreálltam és belenéztem a motortérbe, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy a szervo szivattyúm tengelye ékszíjtárcsástól kiesett a szivattyú házából. Szerencsénkre nem sértett meg semmit sem és el sem veszett. Több mint egy éve cseréltem csapágyat a szivattyúba és az összeszerelést csapágyragasztóval végeztük. Az, hogy miért most kellett a ragasztónak elengednie talán Morphy Úr meg tudná válaszolni. Visszadugtam a tengelyt és feltettük az ékszíjat. Sajnos az első fékezésnél ismét kiesett, így két út állt előttünk. Vagy visszamegyünk a célba óriási vereséget szenvedve, vagy megyünk tovább kormányzás rásegítés nélkül. A döntés hamar megszületett bennem, így az ékszíjat eltettem és a szivattyú ékszíjtárcsáját rögzítettem egy gumipókkal, hogy ne essen ki, közben az első kerekeket felfújtuk 3 bárra. Sok időt vesztettünk a hibajavítással és ráadásul nem sikerült megjavítani, de ennek ellenére nem adtuk fel. Nagyon nehéz volt a kormány tekerése még menet közben is, álló helyzetben pedig szinte lehetetlen volt. Így felhívtam az Anti figyelmét, hogy azokat az utasításokat, amiket egy jól működő szervo esetén ad, most nagyon körültekintően tegye és lehetőleg a hirtelen nagy irányváltoztatásokat igénylő manővereket időben jelezze felém.

Folytattuk a vadászatot szervo kormányzás és a hidraulikus csörlők működése nélkül. Tudtam, hogy most még a könnyű részen vagyunk, de előbb utóbb szükségünk lesz a csörlőkre is. Nyugtalanított ez a tudat, de közben két kézzel kapaszkodtam a kormányba és irányítottam a két és fél tonnás autót. Nem kellett sokat mennünk a következő eseményig. Konkrétan az ötödik pontunkat találtuk meg Ásotthalom alatt az erdőben, ahol is a rend éber őrei igazoltattak kilenc percen át. Még jó, hogy nem volt köztünk körözött személy és a Hilux okmányai is rendben voltak. Elérkeztünk egy K2-es ponthoz, ahova nagyon nehezen találtuk meg a bejáratot, de végül is meg lett. Maga a pont nem volt nehéz, inkább csak a megtalálása, ami huszonöt percet vett igénybe. Tovább haladtunk az éjszakában. Erdős részek váltották egymást, a talaj sima homok volt. A kilencedik helyszínnél, ami egy K1-es pont volt, valami kiszúrta a jobb hátsó kerekünket, így tizenhárom percet a kerék csere is elrabolt az időnkből. Nem tudni mi vághatta ki, mert az úton nem volt semmi különös viszont nagyon gyorsan eresztett, így ezt a defektet ott szedhettük össze a közelben. Éjfél után valamivel odaértünk az első K3-as ponthoz, ahol valószínű csörlőznünk is kellett volna, de mivel a pecsétet ellopták ezért a pontot K1-re visszaminősítették a rendezők. Itt is majdnem nyolc percet vesztegettünk a pecsét keresésével. Haladtunk tovább és csak gyűltek a pontok. Úgy tűnt a technika bírja és jól haladunk. Hajnali kettő óra körül viszont egy megfordulás alkalmával sikeresen felültettem a Hiluxot, így mentésre szorultunk. Nagyon nagy szerencsénkre pont arra jött egy versenyző társunk, aki meghúzott minket így szinte azonnal folytathattuk az utunkat. Fél három körül értünk a következő pontunkhoz, aminek a kérdése az volt, hogy milyen színű a vascövek? Igen ám, de a pont kihelyezésekor még látszódó csövet most épp húsz centiméter víz borította a mezőn. Köröztünk körülötte, de nem találtuk, majd mondtam Antinak, hogy addig kerülgetjük, míg kerékkel fogjuk elkapni és akkor tutira kivágja a guminkat. Végül is meglett a pont, így folytattuk rendületlenül a vadászatot. Sorra jöttek is a pontok, viszonylag kevés tévedéssel. Éjjeli három óra után érkeztünk egy két pontos kombóhoz, aminek az első eleme egy sima K1-es pont volt. Tovább haladva viszont az utat elárkolták és nagy részét víz borította. Sajnos rossz nyomot fogtam és Hilux bal oldalával az árokban landoltam, ahonnan kijönni már nem tudtam segítség nélkül. Mivel a csörlőnk még most sem működött ezért külső segítségre szorultunk. Szerencsénkre ismét kiszabadultunk a szorult helyzetből, bár a mentés majdnem harminc percig eltartott. Nem mertem ezt az utat erőltetni, így egy kerülővel jutottunk a hátsó K2-es ponthoz, amit teljesítettünk is.
Reggel pirkadás után negyed hatkor érkeztünk meg az egyik K3-as ponthoz. Itt megálltunk és eszembe jutott valami, hogy hogyan tudnám a szivattyút megjavítani. Közben Anti és Attila megnézték a K3-as pecsétet, hogy, hogyan tudjuk teljesíteni. Én nekiláttam és egy dornival ráperemeztem a hidraulika szivattyú alumínium házát a csapágyra, hogy ne tudjon kiesni a helyéről. Több ponton is rá tudtam az alumíniumot sajtolni a csapágyra, így az rendesen rögzült a helyén. Az ékszíjat visszatettem, majd beindítottam a motort. Hurrá! Van szervónk! Pont a legjobbkor jött, mert már a karjaim nagyon elfáradtak a kormánytekergetésben és tudtam, hogy az ártérben a csörlőnkre is szükség lesz. Végül is negyed óra alatt megjavítottam, és ezt a K3-as pontot lábon teljesítettük rövid idő alatt. A következő pontunk egy víz alatt lévő terület közepén található kicsi szigetecske volt, ahova minden oldalról vezettek már nyomok. A hosszabb utat választottam a szigetre, ami mint utólag kiderült sokkal mélyebb volt, mint az Elekező irányból a rövidebb út. Igazából járható volt, a meder alja nem csúszott jelentősen és nem tartalmazott meglepetéseket sem. A kis sziget felé haladva, a horizonton szemben velünk pontosan épp napfelkelte volt. Ha lenne rá szó, milyen csodás látvány fogadott itt minket, akkor minden bizonnyal ezt most leírnám. Reggel hét óra körül már nagyon fogytán volt az üzemanyagunk, így egy tankolást is be kellett, hogy iktassunk. A pontok összeszedésének útvonalát tudatosan alakította úgy Anti, hogy egy benzinkút közelébe jussunk. A terv sikerült, pont a közelben volt egy benzinkút, így nem kellett marmonkannából tankolnunk. Annyira ki volt számolva, hogy a tankolás után kicsit köszörülve indult csak be a motor. A lényeg, hogy megtankolva rendületlenül folytattuk az utunkat. A következő pontunkért nagyon megküzdöttünk. Egyszerűen nem találtuk az odavezető utat, így közel fél órát kerestük a helyes irányt, ami végül is meglett. Az órára néztem és láttam, hogy a maradék nyolc pontra még pontosan négy és fél óránk van, ami azt jelenti, hogy nyugodt tempóban teljesíthetünk ismét száz százalékosan. Algyőn át vezetett az utunk az ártérbe. A faluba érve egy lángososra lettem figyelmes és úgy döntöttem megállunk egy forró, frissen sült lángosra. Kicsit várni kellett mire elkészültek, de nagyon jól esett a meleg étel így az éjszaka után. Lassan haladtam a pontok felé, miközben mind a hárman tömtük magunkba a tűz forró magyar pizzát. Mire jóllakottan megtöröltük a szánkat máris az első virtuális pontnál voltunk. Itt egymás mellett öt darab pont volt kihelyezve. A következő egy kicsit nehezebb pont volt, mert itt már vizes szakasz is nehezítette a pontra jutást. Végül hamar megvolt ez a helyszín is, így mehettünk át a 026-K3 nevezetű ominózus pontra.

Közeledve a pecséthez kihúzott horonypontok sokasága árulkodott arról, hogy itt valami történt az éj leple alatt. A pontot gyalogosan megvizsgálva nem tűnt veszélyesnek, bár látszott a homokban némi nemű küzdés nyoma. A feladat egyszerű volt. Egy árokba kellett beletolatni pár métert, majd a pecsételés után elölte felé kijönni. Az árok aljában nagy mennyiségű iszapszerű, homokos lösz egyveleg fogadott minket kellemesen felázva. Mivel a mély keréknyomok miatt nem tudtam a pecsétig letolatni, ezért hátsó csörlővel húztuk be a Hiluxot addig, amíg be nem ért a bélyegző a szélvédőig. Megtörtént a pecsételés lebontottuk a hátsó kikötést, majd elkezdtem húzni magamat elölte, kifelé a mederből. Igen ám, de a Hilux nem mozdult semmit sem, csak a kikötési pontnak használt fa dőlt felém. Hosszú, keserves, több fajta próbálkozásunk is volt, de mindhiába. Ekkor éreztem, hogy nagyon nagy baj van. Nem fog ez menni önerőből. A Hilux teljes alvázzal felhasalva futóművestül a homokban és közel negyvenöt fokos szögben tudunk csak húzni, ami csak ront a helyzeten, mert még jobban a talajba tépi az autót. Ekkor szervezői segítséget kértünk. Hamarosan meg is érkezett Rajos Norbi egy Toyota Land Cruiserrel, Szabadi István egy Nissan pickuppal, valamint Vereszkei István egy Mitsubishi Pajeroval. Ekkor már több mint egy órája próbáljuk kicsörlőzni, kiemelni az autót, de minden próbálkozásunk hiába. Próbálkoztunk több féle kötéltereléses, elhúzásos módszerrel, telepítettünk stabil horgonypontot drótkötelek segítségével a nagy méretű fáktól. Fordító csigák hada és megszámlálhatatlan sekli és kötél kavalkád jellemezte olykor a történéseket. Mindenki önzetlenül segített és próbáltuk kitalálni a megoldás kulcsát. A mentést adó autókat szintén ki kellett kötni, mert a csörlőzés közben, csúsztak felém. Egyszer csak a Nissan elektromos csörlőjének a behúzó reléje elégett, így az használhatatlanná vált. Pedig fordító csigán keresztül kötöttünk. Akkora erőt adott le, hogy a húszas seklimet elhajtotta, így fém a fém kapcsolatban maradtunk összekötve.

Szerencsére a lökhárítómon lévő omega seklit bontani tudtuk, amibe az elhajlott U seklit tettük a csigával, így a Nissan helyére jött egy másik autó. Közben én meg megpróbáltam oldalra húzni a Hilux elejét, hogy a mély keréknyomból kijöjjön az első kerék, de az eredmény az lett, hogy a két első féltengelyt az óriási erő eltörte, valamint a Dyneema kötelem is elrobbant. Az autó továbbra sem mozdult. Reménytelennek tűnt minden próbálkozásunk. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ennyi lenne, hogy itt fel kell hogy adjuk. Eltéptük a csörlő kötelemet, nem volt első hajtásom, és egy elektromos csörlővel is kevesebb volt már viszont a helyet nem javult. Immár két órája dolgozunk a közben eleredő, szakadó esőben, hogy történjen valami pozitív változás. Egy gondolat azt súgta nekem, hogy vissza kell húzni a Hiluxot a nagy árok aljába és egy teljesen új nyomot kell fogni és ott kell felhúzni. Elmondtam a tervet a többieknek és nekiláttunk. Belehúztuk az árok aljába a kocsit, majd az első csörlőmre a tartalék Dynemma kötelemet duplán tettem fel. A két első vonószemembe egy-egy fordítócsigát tettünk, amin szintén egy-egy elektromos csörlő sodronyát vezettük át. Az én csörlőm dupla kötelét az egyik autó vonószemére rögzítettük. Igen! Lehet számolni mekkora erő is ébredt összességében, mikor is egyszerre elkezdtünk húzni. A Hilux megindult felfelé! És ment, és ment, és ment! Igaz, úgy tűnt, hogy csak akkor mozdul, amikor a hátsó kerekekre ráengedtem a kuplungot, de ment! Sikerült! Több mint két és fél órát töltöttünk ebben az árokban, és mivel nem volt már első hajtásunk, a maradék öt pontot már nem volt lehetőségünk begyűjteni. Tíz óra harmincöt perckor elindultunk a célba, ami huszonegy kilométerre volt. Szegeden át kellett vergődnünk, így némi késéssel, de saját lábon, szabályosan célba értünk tizenegy óra tizenkét perckor.
A rendezők kiszerelték a loggert és ellenőrizték a szélvédőn lévő kontroll lapunkat. Közben mi rendet tettünk a platón, ahova igyekezve csak bedobáltuk a köteleket, az ekét, a szerszámokat és minden egyebet, amit az elmúlt három órában használtunk. Ekkor már az eső is rendesen átáztatott minket. Miután elpakolásztunk, magunkat is civilizált emberré varázsoltuk a panzió fürdőszobájában. Leírhatatlan milyen jól esik egy ilyen esemény után az, hogy ismét tiszta lehet az ember. Közben a vendéglőben a többiek már asztalhoz ültek, és amíg a rendezők a kiértékeléssel voltak elfoglalva, addig a versenyzők egy jót ebédelhettek. Kiváló vadpörkölt volt, ami az energiaháztartásunkat hamar rendbe hozta és nem utolsó sorban az ízlelő szerveinknek is jól eset. Külön asztalnál ültünk Ati, Anti és én, immár tisztán. Evés közben mindannyiunk szemében látszott az, hogy a maximumot hoztuk ki magunkból. Latolgattuk az esélyeinket, számolgattunk, hogy mennyi időt is vesztegettünk el. Csak, hogy a legfőbb pontokat említsem: szervo szerelés, rendőri ellenőrzés, defekt, nehezen megtalálható pontokon való kóválygás, első elakadás, második elakadás, ellopott pecsét keresése, ismét hidraulika szerelés, tankolás, lángosozás, majd a nagy elakadás és mentés. Rengeteg időveszteség, tudtam jól. Ráadásul késtünk is tizenkét percet, ami százharminckettő pont mínuszt jelent. Vajon, milyen eredményt értünk így el? Vajon a többiek hogy teljesítettek? Jóllaktunk, közben az eredmények is megszülettek. Már sok versenyen vettünk részt, de az eredményhirdetés számunkra mindig várakozásokkal teli izgalommal tölt el bennünket. A célba érkezés után hiába a kiértékelés ideje alatti pihenő, hiába a jóleső tisztálkodás, a jó étel elfogyasztása, a "kényszerlazulás", de az idegeink még mindig felspannolva vannak ekkor, még mindig bennünk van a versenydrukk, az esélylatolgatás.

Mint általában, a rendezőség az eredményeket hátulról előrefelé sorolta fel, átadva az elismerő okleveleket és a helyezetteknek a kupákat. A neveinket utolsóként halhattuk meg, ami bőséges elismerése volt a verseny alatti küzdésünknek, a szellemi, fizikai, és technikai teljesítményünknek.

Köszönet illeti meg ezúton is a 2. helyezett Szabó Szűcs Józsefet és csapatát, akik többször is segítettek rajtunk.
Köszönöm továbbá Kéki Antal navigátoromnak a kitartást és a korrekt, pontos navigálást és segítséget.
Köszönöm Völgyesi Atillának a segítséget, aki a hátsó sorból figyelte az eseményeket, és amikor kellett segített a nehéz helyzetekben.
Köszönöm a sorsnak, hogy nem adta egykönnyen az első helyezést, így rettentő nagy érteket jelent ez számunkra.
Köszönöm a Hilux-nak, hogy nem hagyott cserben, még ha némi technikai probléma is adódott, annak ellenére végig vitt minket a tizenhat órás, háromszázhatvan kilométeres távon, így a győzelmünk részese lehetett.
Köszönet továbbá annak a csapatnak, akik önzetlenül kijöttek a extrém K3-as ponthoz, és segítettek rajtunk.
Köszönet a rendezőségnek, hogy lehetőséget adtak egy újabb GPS pontvadászatnak, ahol Magyarország GPS versenyzői mérhették össze tudásukat és felkészültségüket.

Büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen szuper csapatnak lehetek az irányítója, hogy a tizenegyedik győzelmünket tudhatjuk magunk mögött, ami a Magyar GPS pontvadászat életében egy nagyon elismert teljesítmény.

Jövőre ugyanitt…

NNHoze